Peti miniblogja

Nem furcsa, hogy az élet csak a világegyetem mellékterméke az anyag oxidálódással szembeni küzdelmében? A nemesgázok kivételével minden anyag arra törekszik, hogy stabil lehessen, és ennek az egyik eredménye lett az ember… Szinte hihetetlen történet. Aztán ez az átmenetileg stabil anyag alkotott magának teremtéselméletet, lett kultúrája, lett művészete: mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne legyen múlandó. Az öregedés tulajdonképpen csak egy kromoszóma oxidálódásának a folyamata, egy molekula rövidül, és egyre gyatrább sejtek jönnek létre… És ekkor kezd el a megmagyarázhatatlan tudat olyan gondolatokat fejtegetni, mint a lélekvándorlás vagy a halál utáni élet. A hit a túlvilágban vallássá terebélyesedik, de hogy a vallás ne őrület legyen, kell egy rend, kell egy vezető a túlvilágon is, és az ember megteremti az Istenképet. Ez látszólag butaság, és mint a hit tagja, én is a buták csoportjába tartozom, mert sivár lenne úgy az anyagnak, ha tudná, hogy pár évtized után hamuvá lesz. Sok dolog van, amit az ember képtelen felfogni. Az egyik ilyen a helyünk és célunk a világmindenségben, a másik ilyen a világegyetem végtelensége. Hogy lehet valami végtelen? És ha végtelenül nagy, akkor nekem, az egyénnek mi keresnivalóm van itt, elvégre nélkülem is ugyanígy működne az egész? De van értelme egyáltalán az egésznek nélkülem? Az anyag nem tud örökké stabil maradni, ezért biztosítja azt, hogy újra és újra stabil anyag jöjjön létre, így az élőlények megtanulták reprodukálni magukat. Az osztódás primitív módszere helyett a két egyedből létrejövő utód fejlődési lehetőséget rejtő változata győzedelmeskedett, így az eredmény, az utód jobb lesz, mint a két forrás. A tudat pedig megtanul engedelmeskedni annak, hogy az élete az öncélú jókedv helyett átértékelődik, és egy ponton már csak az utód számít. Így az anyag fennmarad a maga stabil állapotában, az elvesző élet helyett pedig új keletkezik újra és újra. Az ember csak ritkán gondol bele a világegyetemnek ebbe a kegyetlen logikájába, és legtöbbször nem hiszi el, hogy ő is csak egyede a fajnak. Sokan cél nélkül vesznek ki a tömegből, a szerencsések hatással vannak sorstársaik életére, de az igazán nagy egyének jelentőségére csak haláluk után derül fény, amikor már nem élvezhetik a sikerüket és megbecsülésüket. Mindez persze a végtelen távlatában nem is fontos, de az embernek nevezett anyag érez, gondolkodik, szerelmes, udvarol, törődik és alkot. Mindeközben az anyagot éppen az pusztítja el, ami élteti: az oxigén.

Szerintem zseniálisak ezek a gondolatok.

The iTunes organizational hierarchy has been slowly getting more and more disorganized with each feature Apple adds. When you let iTunes manage your files, traditionally they toss everything in ~/Music/iTunes/iTunes Music. That works great when everything in “iTunes Music” is, you know, music. Once they’ve tossed movies, podcasts, and a slew of other features in the mix, your directory hierarchy gets really nonsensical with everything in one big ol’ pile.

iTunes 9 finally moves away from this mentality, though the feature is hidden by default. iTunes now lets you organize everything into an upper level “iTunes Media” folder structure, which then breaks out neatly into logical groupings: movies, apps, shows, and so on. You can find this in File => Library => Organize Library. You’re welcome.

Sub Bass Monster rappel a szlovák nyelvtörvényről.